Egy szokásos, munkás hétköznapnak indult az a bizonyos szerdai nap. Dolgozószobám festésének és burkolásának előkészítésén dolgoztam, amikor megcsörrent a telefonom. Édesanyám hívott. Hangjából éreztem, valami nagy baj történt. Rövid mondandója valóban döbbenetes volt, néhány perccel azelőtt tragikus hirtelenséggel elhalálozott Gyuszi sógorom. Öcsémmel együtt azonnal a helyszínre siettünk, az ott tapasztaltakat soha nem felejtem el. Otthon, nővérem és unokaöcsém karjaiban érte a halál sógoromat, aki békeséggel, kisimult, örömteli arccal, mosolyogva ment el az élők közül. Így történt, hogy 2020. április 15-én Gyulám öröklétre szenderült. Istenbe vetett hittel és reménységgel élt és halt meg. Rá emlékezünk az In memoriam Magyar Gyula oldalon.