MAGYAR GYULA
( 1961 – 2020 )

Ifj. Magyar Gyula 1961. június 04-én született Budapesten Magyar Gyula és Pető Elza második gyermekeként.

Nővérét Elzát, 2007-ben – életének 52.évében hirtelen támadt súlyos betegség következtében a család sajnos elveszítette, így szüleinek Gyuszi egyedüli gyermeke maradt.

Édesapja emlékei szerint: „Gyuszi nem volt egy visszahúzódó típus, mozgékony, eleven, huncut, vidám gyermek volt. Nemes, érzékeny lelke volt, akire őszinte beszélgetéssel nagy hatást lehetett gyakorolni. Képes volt tetteit őszintén megbánni, bocsánatot kérni.”

Hívő szüleivel kiskorától kezdve a Budapest József utcai Baptista Gyülekezetbe jártak.

1987.októberében Gyuszi is itt merítkezett be és lett a Gyülekezet tagja.

Feleségével, Kulcsár Piroskával a József utcai Baptista Gyülekezetben ismerkedett meg,  aki szintén a Gyülekezet és a Gyülekezet Énekkarának aktív tagja volt.  

1987.december 05-én jegyezték el egymást és 1988. június 25-én kötöttek házasságot.

Feleségével, Piroskával úgy tekintettek egymásra, mint segítőtársként, Istentől kapott legnagyobb ajándékra. Házasságukat a Jó Isten megkoronázta  azzal a kiváltsággal, hogy 1989-es évben megáldotta őket egy fiú gyermekkel – Balázzsal.

2016. májusában a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetbe vitték át gyülekezeti tagságukat.

Gyuszi rendkívül fontosnak tartotta a szeretetet, a békével teli légkört, a törődést és a gondoskodást. Végtelenül megbízható, hűséges és biztonságot nyújtó Házastárs és Apa volt, akire minden körülmények között, mindenben lehetett számítani és támaszkodni.

Házasságukat mindvégig harmóniában élték és fontos volt számukra, hogy Isten vezetésére bízzák életüket. Nagyon szerették egymást és fiukat, Balázst. Minden körülmények között ragaszkodtak egymáshoz és hitben, Istenbe vetett bizalommal, sok-sok közös Biblia olvasással és imával élték közös éveiket.

Balázs így emlékezik vissza Édesapjára: „Barátom és tanítóm volt, most pedig útjelző csillagom. Nem csupán Édesapám volt, hanem olyasfajta barátom, akivel mindent megoszthattam, mindenben biztos támaszom és bástyám volt. Tanítómesterként nevelt élete egészében, megmutatta és megtanította a kőszikla keménységű hitet, a kitartást, az Isten igaz szeretetét, a hűség és az életbéli hitelesség fontosággát. Útjelző csillagom, hiszen utolsó leheletemig kísér majd. Igaz – ő már a mennybéli jókedvről gondoskodik, a mosolya, az éltető derűje csillagként visz minden egyes percemben. A szívemben lévő hála leírhatatlan, hiszen nemcsak egy apát kaptam az Atyától, hanem egy igazi Angyalt is.”

Személyiségét az őszinteség, vidámság, jókedv és valami rendkívüli, természetes humor jellemezte. Környezetében mindig jó hangulat és nevetés uralkodott. Gyakran mondta azt magáról, hogy – „Őt a jó Isten jó kedvében teremtette.” Mindenkivel szót tudott érteni – a kicsi gyermektől az idős korosztályig.

Közösségi ember volt, a társaság motorja, középpontja, egyszerűen nem lehetett rá nem odafigyelni. Egyik barátja úgy nyilatkozott róla, hogy – „Gyuszinak volt egy különleges életigenlése, ami rád ragadt, ha beszélgettél vele.”  

2013-ban váratlanul súlyos betegséget diagnosztizáltak Gyuszinál, amely azonnali műtéti beavatkozást igényelt. A műtétet követően számos különböző kezelésen esett át. Gyuszi javuló állapotát látva jó reménysége volt a családnak arra, hogy teljesen felgyógyul.

A kezeléseket követő utolsó kontroll vizsgálatok megállapították, hogy az alap betegségből felgyógyult,  azonban mindentől függetlenül újabb súlyos tünet bukkant fel  a szervezetében.  Ezen betegség következtében újabb, folyamatos kezeléseken,   beavatkozásokon és terápiákon kellett átesnie. Ez az időszak csaknem 8 évig tartott.

Fájdalmakkal, küzdelmekkel és kritikus helyzetekkel teli betegségét alázattal, mély Istenbe vetett hittel, szüntelen bizalommal és el nem múló humorával viselte. Még ebben a helyzetében is megmaradt vidámsága, derűje, sokszor megnevettette körülötte lévőket. Sohasem panaszkodott. Folyamatosan arról tett bizonyságot a környezetének, – legyen az családtag, barát, ismerős, a kórházi kezelésen mellette fekvő sorstárs, hogy – „Őt nagyon szereti a jó Isten, és mennyi mindenből megmentette, és hiszi hogy folyamatosan mellette van.”

Gyuszi mottói az alábbiak voltak az utóbbi, megpróbáltatásokkal teli időszak alatt Ezek egyike a Bibliából, a másik pedig kedvenc – igei tanításokat, bátorításokat tartalmazó könyvéből származik:

„Ne félj, mert Én veled vagyok, ne csüggedj, mert Én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”   (Ézsaiás 41:10)

„Úgy gondolod, hogy életed legsötétebb órájához értél? Akkor tudd meg, hogy a próba órája ütött számodra! Ez a döntés órája, a legfontosabb időszak. Isten most látni akarja, bízol e Benne a legsötétebb éjszakában is. Csak egy mondatot mondj most: „Atyám, nem értelek, de bízom Benned!”

Teljes hittel tudta kimondani, hogy – „Istenem, legyen meg a Te akaratod, de azért még szeretnék élni!…” Sokszor emlegette, hogy vágyik arra, hogy megérje gyermeke bemerítkezését, esküvőjét és hogy az első unokáját kezeiben tarthassa.

Betegsége alatt a szűkebb és bővebb család nagy szeretettel és gondoskodással vette körül. Felesége kitartóan és teljes odaadással ápolta férjét.

Fontos volt számára a munkája, a munkatársai. Legjobb gyerekkori barátja, egyben munkatársa így emlékezik: „Több ízben dolgozhattam együtt Gyuszival eddigi pályafutásom  során. Beszédkészsége, stílusa, kapcsolatteremtő képessége, ragyogó ötletei mindig segítségünkre voltak a cégnél. Isten különös irányítását látom abban, hogy Gyuszi életének utolsó évében újra együtt dolgozhattunk. Precizitásával és hatékonyságával nagyban segítette a közös munkát. A munkamenet előkészítésére mindig nagy hangsúlyt fektetett. Mindig a békességet és tiszteletet munkálta közöttünk. Feszültség, vagy problémák felbukkanása esetén emlegetett jelmondata sokszor eszembe jut: „Gyerekek, úgy érzem, nincs jelen az Ige!” Ezzel próbált a helyes irányba terelgetni bennünket. Utolsó pillanatig azon volt, hogy visszatérhessen közénk dolgozni.”

A legutóbbi terápia során elvégzett kontroll vizsgálat eredményeinek láttán, az orvosok új módszert terveztek alkalmazni Gyuszi további kezelését illetően, amelyre sajnos már nem került sor.  

2020.április 15-én váratlanul és tragikus hirtelenséggel Gyuszi eltávozott e földi életből – otthonukban- , felesége és fia karjai között.

2020. június 04-én töltötte volna be 59.életévét, és 2020.június 25-én ünnepelték volna feleségével a 32. házassági évfordulójukat.  

Búcsúzásul álljanak itt egyik sógora gondolatai, amit Gyuszi elköltözése kapcsán osztott meg Piroskával: „Életpályája jó néhány embert elgondolkodtatott, vajon hogyan éli az életét. Nem tudhatjuk, hogy Gyuszi életét látva, a környezetében élő emberekben mi ment végbe és hogy elmenetelét követően az itt maradottak  életében,  a vele átélt események még milyen munkát végeznek. Gyuszi elköltözése nekünk is egy „JEL” – el kell gondolkodni, hogy mik az igazán fontos dolgok az életünkben. Valamilyen formában mindannyian viaskodunk az élettel, de ahol már Gyuszi van, onnan nézve az általunk fontosnak vélt problémáink eltörpülnek. Jelenléte, gondolatai nem maradnak parlagon – a környezetében élők szívében nyomot hagytak és emlékeznek rá. Hirtelen távozása legyen számunkra figyelmeztetés – az IDŐ nem a mi kezünkben van; minden nap ajándék és ragadjuk meg az igazán fontos dolgokat. Hiánya leginkább számunkra fájdalmas. A Jó Isten- az élettel betelve és a szeretetével átölelve-, békességben hazavitte Gyuszit, és önző gondolat lenne tőlünk, ha a jobblét ellenére a földi léthez és magunkhoz akarnánk láncolni őt. El kell fogadnunk, hogy Ő most már a lehető legjobb helyen van.”

Isten úgy látta jónak, hogy véget vet Gyuszi földi szenvedéseinek, fájdalmainak és hazahívja magához, hogy megpihenjen. A fáradt Vándor hazaérkezett Teremtőjéhez. Most ott van az élet teljességében annál, aki Maga az Élet.

Gyászolják: Felesége – Piroska, Fia – Balázs, Szülei, Felesége Szülei, a kiterjedt Rokonság, a Gyülekezetek, Barátai, Kollégái, Ismerősei

Drága Emléke a viszontlátás reményében legyen áldott!